A komp, várakozáson felüli. Fél óra sorban állás után beállították az autót a gyomrába, majd állati készséges, nyakkendős hajóinasok odairányítottak a kabinunkhoz. A kabin kicsi, de tiszta, és 10 méterre van a zuhanyzó és a wc. Megvallom őszintén tartottam a kompon töltött éjszakától, és sokan meséltek rémtörténeteket végig rókázott utakról. Ezzel szemben semmi nem történt. Lezuhanyoztunk, lefeküdtünk és hat órát aludtunk. Reggel a beléptetés is sokkal gyorsabb és rugalmasabb volt mint vártuk. Egy óra alatt átjutottunk a határon, vámon, mindenen. Bevertük a kapott koordinátákat és elindultunk Afrikába. Mi nem tudtuk, de sajnos rá kellett jönni, hogy a csoda Garmin navi itt már nem hajlandó útun tervezni és egy csomó utat nem is ismer. Maradt a hagyományos papírtérkép és az aktív iránytű. Nagyon nagy odafigyelést igényelt, mind a navigálás, mind a vezetés és elégedet is vagyok ezzel a részével mert mindössze egy 10 kilométeres kerülőnk volt potyára, de az egy hegyen keresztül a köveken araszolva. A 800 kilométeres szakaszból úgy 100-150 lehetett off-road, ami mindenhol kősivatag az Atlasz fennsíkjain. Az utolsó terepszakaszt már sötétben teljesítettük és egyet ki is hagytunk, hogy időt spóroljunk a beérkezéshez. Sajnos sötétben keltünk át az Atlasz 1900 méteres magasságba vivő szerpentinjein, hogy elérjük a 800 méteres magasságban fekvő tábort. Sajnos rosszul kalkuláltunk és nem értünk be időre, a Merzugától 20 km-re lévő táborba. Itt már sátor és hálózsák a szállodánk, ami az én részemről elég gáz, mert nem bírom a hideget és itt éjszaka 6 fokban kellett, illetve kellett volna szundikálni. Sebaj, majd nappal átmelegszem, mert a nappali hőmérséklet már az első afrikai napon is 19-20 fok volt. Az esti táborozásnak azért előnyei is vannak. A 250-es rajtszámú Lipóti csávók team mellé parkoltunk, akik jó fejek és jó a pálinkájuk. És nem mellesleg ők hoztak magukkal fémedényt amiben meg tudtuk csinálni a mi levesünket is. Üzenik az otthoniaknak, hogy minden rendben, ne aggódjanak értük, jól érzik magukat! A reggeli ébredéskor láttuk, hogy milyen gyönyörű helyen, a homokdűnék lábánál táboroztunk.

A mai napra egy körversenyt teljesítettünk a dűnékben. Gyönyörű helyeken, tudtunk viszonylag nagy sebességgel haladni és az útvonal fele abból állt, hogy dűnére fel, dűnéről le. Nagyon élvezetes nap volt, bár rengeteg port nyeltünk és elég jól megizzadtunk a tűző napon. Este ismét sátrazunk, és holnap útra kelünk a következő napi etapra.

A fotók a képre kattintva nagyobb méretben jelennek meg. (már amelyik :))