Tegnap éjszaka feldolgozták az összes óvást és éjfél körül kifüggesztették az utolsó előtti nap összetett eredményét. Mi nem óvtunk az út során semmiért, bár többször találtunk volna rá okot. A 28-ai eredmények a várakozások szerint alakultak, tehát semmi sem változott. Mi a 15. Csányiék a 11. helyen állnak összetettben. A mai utolsó napot mindenki egy levezető napnak gondolta, mivel 5 órás szintidőt és 250 kilométert írtak elő a mezőnynek. Szokás szerint ahogy megkaptuk az itinert, már indultunk is az első ponthoz, majd út közben írtam a többit. Amikor beírtam a pontokat és megjelenítettem a képernyőn, elszörnyedtem, mert a megszokottal ellentétben nem a cél felé vonalban álltak, hanem ez első 7 pont a 12-ből a rajt 30 kilométeres körzetében szétszórva jelent meg. Átnéztem a koordinátákat, hátha elírtam valamit, de nem. Na akkor most állj! Ezt meg kell tervezni! Nagyon nehéz egy ponthoz odaérve megfordulni és elindulni visszafelé. Ezt ma reggel négyszer tettük meg, folyamatosan kételkedve, hogy jól csináljuk-e? Iszonyú érzés volt, hogy mentünk 80 kilométert, de nem haladtunk előre semmit. Ráadásul a pontok sem voltak egyértelműek. Ahogy ezt leküzdöttük, következett egy 70 kilométer hosszú szerpentin ahol 1200 métert mentünk lefelé, 1,5 sáv szélességben korlát nélkül őrült tempóban, mert szorított az idő. Nagyon szép és egyben félelmetes hegyoldalakon húztunk lefelé és csak úgy a századik kanyar után tudtam kisírni Pistitől egy kis pihenőt, mert akkor már hányáshatáron voltam. Két napja szenved a köszvényes lábával, de ma reggel az orvosok szereztek neki gyógyszert, amit út közben átt is vettünk tőlük. Szerinte még nem hat, de a gázt azt nagyon tudja nyomni. Már 15 kilométerre jártunk Agadirtól amikor olyan forgalomba kerültünk, hogy csak 15-20 al tudtunk haladni, az viszont kevés az időben érkezéshez. Kerestünk kerülőutat és bejött, beértünk időre! Hihetetlen felemelő érzés a célbaérés. Rögtön kezdődtek a találgatások, agyaltunk Zoliékkal ki, hogy áll? Egy Szlovén csapat ment Zoliék előtt napok óta aki ma problémákkal küzdött és bár előttünk rajtolt, mögénk került. A célban megvártuk a beérkezését, amit mi időn kívülinek tippeltünk. Ha így van az Zoliéknak egy helyet jelent. Az öt órakor megtartott eredményhirdetésen kiderült, hogy ez a "levezető" nap sok csapatot megviccelt és a végén nem egy hanem két helyezést léptünk előre mindketten.

A Csányi és társa 9.

A Vigteam 13. helyezést szerzett a 2010-es Budapest-Bamako (Agadír) futamon 86 versenykategóriás induló közül.

Köszönjük mindenki támogatását a biztató üzeneteket, sokat segítettetek!